Vályi-Nagy Ágnes

Vályi-Nagy Ágnesnek hívnak. Szeretem a nevemet, de 1981 óta – ebben az évben jöttem férjhez Svájcba – sokat bajlódtam vele, mert a svájciaknak a nevem kimondása nyelvtörö feladat. Csak most, a Baseli Magyar Gyülekezetben vettem észre, milyen otthonosság-érzést okoz, ha mindenki magától értetödöen úgy szólít, ahogy hívnak!

Életem hosszabb felét Baselben töltöttem. 26 évesen érkeztem ide, bölcsész diplomával a zsebemben, s szerencsém volt: egy hónapon belül kaptam munkát. Munkanélküli külföldieket tanítottam németre. Így aztán kénytelen voltam gyors tempóban megtanulni minden megtanulhatót arról, hogyan is müködik ez a világ itt: hol vannak a buktatói, mik az elönyei, mire kell különösen figyelni.

Három év múlva beiratkoztam a baseli Teológiai Fakultásra s ezzel folytattam a több generációs családi tradíciót.
Tanulmányaim közben születtek a fiaim, Dániel és Dominik. Nagyon intenzív, de gyönyörü szép idöszak volt ez az életemben. Miután befejeztem az egyetemet, meghívást kaptam három évre: tanársegéd lettem a Gyakorlati Teológia Tanszéken. De még a három év leteltével sem hagytam el az egyetemet: egyetemi lelkész lettem, s így módom volt megismerni egy egész nemzedéknyi teológust. Szerettem volna doktorálni, de másként alakult az életem. Férjem megbetegedett, másfél év múlva meghalt, úgy, hogy másra kellett az erö: egyedül maradtam a gyerekekkel.

Ezek alatt a nehéz évek alatt ért meg bennem az elhatározás, hogy megint egyszer változtatok az életemen. Gyülekezeti lelkésznek jelentkeztem a Baselhez közeli Therwilbe. A hosszúra húzódott egyetemi évek után igen jól esett a gyülekezeti munka sokrétüsége. A beiktatásom igehirdetésére a 25. zsoltárnak ugyanazt a versét választottam, mint a 2014. decemberi utolsó istentiszteletemre: „Útaid Uram mutasd meg, hogy el ne tévelyedjem…”
2015. január elsejével korai nyugdíjba mentem. Azóta különbözö gyülekezetekben vállalok helyettesítéseket, de vigyázok arra, hogy maradjon szabad idöm is: magamra, a családra, a barátokra s a másfél éves unokámra, Idára.

Kókai Csaba lelkészünk elmenetele óta rendszeresen én tartom a baseli magyar istentiszteleteket. Nagyon jól érzem magam itt: élö, egymásra figyelö, nyitott gyülekezetre találtam!