Nagy áldás családunknak, hogy Zürichben is anyanyelvünkön fogadhatjuk Isten igéjét és otthon érezhetjük magunkat a Protestáns gyülekezett szeretetteljes közösségben. Két éve, 2017 márciusában költöztünk Svájcba férjem, Thalmeiner Zsolt munkahelye kapcsán. Mivel Magyarországon a gödi református gyülekezet csodálatos lelkipásztorai és melegszívű közösségében élhettünk, már ideköltözésünk első heteiben részt vettünk a zürichi magyar istentiszteleten, hogy új életünk fontos részeként a lelki közösséget is megtaláljuk.
A gyülekezet lelkipásztora, dr. Michna Krisztina és a protestáns gyülekezet tagjai szó szerint tárt karokkal fogadtak minket. Három gyermekünknek az Istentiszteletek alatti gyerekfoglalkozások lehetőséget adtak arra, hogy magyarul, hasonló cipőben járó gyerekekkel tudjanak ismerkedni, játszani, közösen alkotni.
Az istentiszteletek utáni beszélgetések során kiderült, hogy férjem kollégái is tagjai a gyülekezetnek. Több gyülekezeti taggal is összekötnek emlékeim szülővárosomról, Szinérváraljáról és Nagybányáról, ahol a líceumi éveimet, illetve Kolozsvárról, ahol az egyetemet végeztem. Kertészmérnökként a növények és kertek iránt táplált szeretetem is közös téma a gyülekezet egyes tagjaival. A sok kedves, tartalmas beszélgetés során egyre inkább éreztem magam idetartozónak.
Az Anyakörökön felismertem, hogy nem vagyok egyedül gyötrődéseimmel, kétségeimmel, küzdelmeimmel, melyeket a költözés hozott. De azt is megtudtam, hogy az imádságban, az igehallgatásban és annak értelmezésében, valamint egymás támogatásában is van kapaszkodó.
Nagy örömmel tölt el, hogy segíthetem a gyülekezet munkáját, ezzel is hálát adva a sok kedvességért, és támogatásért, amit családunk kapott.
Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy presbiterként Bíró Klára és Deák Péter egyes feladatait vihetem tovább. Azért is igyekszem majd minden rám szánt feladatot becsülettel elvégezni, mert mélyen tisztelem Péter és Klárika, a svájci protestáns gyülekezet építéséért és megtartásért végzett munkáját.
Isten áldását kérem a szolgálatomra.