2015-ben az a megtiszteltetés ért, hogy a luzerni magyar nyelvű protestáns gyülekezet elnökévé választottak. Annak a gyülekezetnek szervezem az életét, amelynek 2008 óta vagyok büszke tagja családommal együtt. Pontosan azóta, amióta Svájcba költöztünk feleségemmel, Erikával, illetve az akkor még csak 5 hónapos nagyfiúnkkal, Marcellel együtt.
Nagyon kedvesen fogadtak minket és sok szeretetet és támaszt kaptunk, ami átsegített minket a kezdeti nehézségeken. A luzerni gyülekezet legidősebb tagjai az 56-os forradalom után települtek le Svájcban, de olyanok is akadnak szép számmal, akik házasság, vagy egyéb ok miatt lettek “svájcivá” valamikor a 70-es, 80-as, vagy a 90-es években.
Gyülekezetünkben a Kárpátmedence valamennyi magyarlakta régiója képviselteti magát. Fontos megemlíteni, hogy nem csak protestánsok, hanem katolikusok is tagjai a gyülekezetünknek, ők is példamutató lelkesedéssel veszik ki részüket a gyülekezeti élet szervezéséből. Büszke vagyok rá, hogy gyülekezetünk ennyire sokszínű és befogadó. Ami összeköt minket: az Isten szeretete, és az anyanyelvünkön szóló Ige utáni vágyódásunk. Amikor ide kerültünk, mi voltunk a gyülekezet legfiatalabb tagjai, majd megszületett második gyermekünk, Lóránd is 2011-ben. Soha nem felejtem el, hogy mennyire türelmesen tűrte a gyülekezet, hogy nem csak lelkészünk beszél, hanem néha (vagy nem is csak néha) a kicsik is beleszóltak a prédikációba. Azóta már több fiatal család is csatlakozott hozzánk, és örömmel hirdetem, hogy aktív tagjaink száma folyamatosan növekszik, az átlagéletkor pedig csökken.
A jövőt illetően szeretném, ha minél több újonnan érkező magyart sikerülne bevonni a gyülekezeti életbe, hogy tovább gyarapodhassunk és fiatalodhassunk. Fontos, hogy élő közösséget alkossunk, amely Isten igéjére támaszkodva segíti egymást a beilleszkedésben, de egyúttal a megmaradásban is.