Orosz-Várkonyi Attila

Orosz-Várkonyi Attilának hívnak, feleségemmel és két gyermekemmel 2016 óta élünk Svájcban. Korábban Magyarországon és Luxemburgban élt a család, és svájci megérkezésünket követően kerültünk a Gyülekezet közösségébe. Családunk számára az anyanyelvünkön való imádság és a közösségben való együttlét éltető és alapvető fontosságú. Örömmel tölt el, hogy a Gyülekezet szeretettel fogadott, befogadott bennünket. Glória és Tamás gyermekeink lelkesedéssel és komoly érdeklődéssel (ha néha kissé elkalandozó magaviselettel) vesznek részt a gyerekalkalmakon, amelyek megtartásában feleségem, Dr. Orosz-Várkonyi Réka segít a Gyülekezetben.

Miért vállaltam el a presbiteri tisztséget?

Amikor az emberhez bekopognak, megnézi, ki kopogtat és ajtót nyit neki. Ha telefonon hívják, felveszi a telefont és meghallgatja a másikat. Aki levelet kap, kibontja és érdeklődve olvassa, ki üzent számára.

Fiatalabb koromban nem hallottam meg Jézus Krisztus üzenetét. Nem volt része életemnek. Miután feleségemmel találkoztam, összeházasodtunk majd családot szerettünk volna, nem várt nehézségekbe ütköztünk. Akkor döbbentem rá, hogy van, aki üzen és látni akar. Kínál egy új utat, és rá kell lépjek erre az útra. Mert a Jóisten látni akart. Találkozni akart velem. Megsegített és a gyermekeimen keresztül találkozhattam Vele.

A presbiteri tisztségre való felkérés megtisztel, meghat és nagy örömömre szolgál. Köszönöm a Gyülekezet bizalmát és támogatását. Minden lehetőségemmel azon leszek, hogy a Gyülekezet épülését, fejlődését szolgáljam.

„Mert kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek.”
(Máté Evangéliumából)