1981-ben kerültem a zürichi magyar gyülekezetbe, mint az akkori lelkész legfiatalabb lánya. Jóapámat a linthali (GL) gyülekezetből hívták át a magyar szolgálatra. Annak idején ez az 50%-os  lelkészi szolgálat magában foglalta Zürich, Luzern és Baden reformátusainak a lelki gondozását. A másik 50%-ban jóapám a Zürich Hardi Gyülekezetben, a Bullinger templomban végzett svájciak közt helyettesítési szolgálatot. Ebben az időben én a Kastli Magyar Gimnáziumban tanultam és csak nagyobb szünetekre jöttem haza és vettem részt a zürichi magyar gyülekezet életében. Miután 1985-ben jóapámat a Bullinger templomban megválasztották teljes állású lelki-pásztornak, megszűnt kapcsolatom a hivatalos zürichi magyar gyülekezettel. Ebben az évben házasságot kötöttem Cseri János református atyánkfiával. Tanulmányaimat megszakítva az anyaság lett a fő elfoglaltságom. Isten házasságunkat 3 gyermekkel áldotta meg: Judit, Dani, Peti. Főállású anyaságom ideje alatt intenzíven végeztem önkéntes szolgálatot édesapám gyülekezetében, a Bullinger templomban. Ezt a szolgálatot azért tudtam elvállalni, mert jóanyám támogatott a gyermeknevelésben.
Miután gyermekeink mindhárman iskoláskorúak lettek, ismét tanulásra adtam a fejem. 2000-ben a Zürichi Szociális Főiskola nappali tagozatának diákja lettem, ahol 2003-ban diplomáztam. Ezután a családi elfoglaltságok mellett részmunkaidőben ezen a pályán tevékenykedtem. Több éven keresztül végeztem kórházban szolgálatot, 2010 decemberétől pedig a Svájci Vakok Szövetségénél végzem feladatomat.

A Zürichi Magyarnyelvű Protestáns Gyülekezettel Michna Krisztina lelkésznő szolgálatba lépésével kerültem ismét kapcsolatba. Jóapám 1965-től 10 évig volt Gara-Vaskút-Csátalja lelkipásztora. Vaskúton Krisztina édesapja volt a gyülekezet gondnoka, édesanyja pedig a gyermek istentiszteleteket tartotta. Szüleink rendszeresen alkottak imaközösséget, s ezalatt én vigyáztam a három Michna gyermekre: Ottira, Gnesire és Krisztire. Mikor Garáról elkerültünk, Krisztina még kicsi leányka volt, ő abból az időből már nem emlékezett rám. Mikor meghallottam, hogy Krisztina szolgál a zürichi gyülekezetben, ismét aktív tagja lettem e közösségnek.

Mikor először felkerestek és megkértek a presbiteri szolgálatra, azzal hárítottam el, hogy a tanulmányaim, a munka és a család mellett (időközben gyakorló nagyanyó
lettem) erre sajnos nem vállalkozhatok. Miután 2020-ban befejeztem a zeneterápiai mesterképzést a Zürichi Művészeti Főisklolán, ismét jött a kérés s én igent mondtam.

Isten áldja meg mindannyiunk szolgálatát.