Példabeszédek könyve 3. rész Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak. Ideje van a...

Olvasson tovább

Jézus tekintete emlékeztető, felkavaró és mégis felemelő tekintet. Egyrészt felkavar bennünk nagyon sok keserű élményt és emléket, amit szavakkal úgysem lehet kifejezni, csak keserves sírással. Mert szembesülök gyengeségemmel, tagadásommal, bűnösségemmel, és mélységesen fáj a bűn, a tagadás. Amikor azért vagyok elkeseredett, mert Őt, a Mestert szomorítottam meg. Másrészt, meg ez a tekintet felemel, felemeli a földre szegzett tekinteteket, mert sugárzik belőle a szeretet, a megbocsátás, a kegyelem. Igehirdető: Domahidi Nelli,  a badeni gyülekezet lelkész asszonya

Olvasson tovább

„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Jézus kiáltása hangot ad sokak fájdalmának, mert szenvedésén keresztül próbáljuk megérteni a szenvedést magát, s benne a sajátunkat. E mondaton keresztül nagyon, de nagyon közel kerülhetünk Jézus szenvedéséhez, szenvedésének miértjéhez. E nélkül nem tudnánk, hogy Jézus mennyire ismerte és mennyire megismerte az emberi világ gyötrődését, szenvedését, mélységeit, kínjait, nem tudnánk, hogy mennyire részese a mi szenvedéseinknek is, és valóban nem tudnánk, hogy „mi végre” és „mi célból” a szenvedés, hogy miért éljük àt sokszor az egyhagyatottságot. Igehirdető: Domahidi Nelli,  a badeni gyülekezet lelkész asszonya

Olvasson tovább