Lukács, 2, 25-32

25 És íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.

26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.

27 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak,

28 akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta:

29 Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel,

30 mert meglátta szemem üdvösségedet,

31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára,

32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek.

Igehirdető: Michna Krisztina, a Zürichi Magyar nyelvű Protestáns Gyülekezet lelkész asszonya