Mt 2:13-23

Mt 2:13-23 13 Miután eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket.” 14 Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. 15 Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: „Egyiptomból hívtam el fiamat.” 16 Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket,...

Continue reading

Boldog, akinek Te vagy ereje! [Zsoltárok 84]

Zsoltárok 84 1 A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak zsoltára. (84:2) Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek URa! 2 Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. 3 Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek URa, királyom és Istenem! 4 Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Szela.) 5 Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. 6 Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is...

Continue reading

Az Úr az én pásztorom [Zsoltárok 23]

Zsoltárok 23 1 Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. 2 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. 3 Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. 4 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. 5 Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. 6 Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.

Continue reading

Taníts engem! [Zsoltárok 25]

Zsoltárok 25 1 Dávidé. URam, hozzád emelkedem lélekben! 2 Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim! 3 Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled! 4 Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! 5 Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. 6 Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak. 7 Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam! 8 Jó és igaz az ÚR, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat. 9 Az alázatosakat...

Continue reading

Téged illet a dicséret! [Zsoltárok 65]

Zsoltárok 65 1 A karmesternek: Dávid zsoltáréneke. (65:2) Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon! Neked teljesítik a fogadalmakat. 2 Te hallgatod meg az imádságot, hozzád fordul minden ember. 3 Erőt vettek rajtunk a bűnök, de te megbocsátod vétkeinket. 4 Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével! 5 Félelmet keltve, de igazságosan válaszolsz nekünk, szabadító Istenünk! Benned bízik mindenki a föld széléig és a messzi tengereken, 6 aki hegyeket hoztál létre erőddel, és hatalmat öltöttél magadra, 7 lecsillapítottad a tengerek zúgását, hullámaik zúgását, a nemzetek háborgását. 8 Ezért félnek jeleidtől...

Continue reading

Erős vár a mi Istenünk! [Zsoltárok 46]

Zsoltárok 46 1 A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra. (46:2) Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. 2 Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; 3 ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.) 4 Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, A Felségesnek szent hajlékait. 5 Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. 6 Népek háborognak, országok inognak, ha az ÚR mennydörög, megretten a föld. 7 A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.) 8 Jöjjetek, lássátok az...

Continue reading

A szolgálat öröme [1 Királyok 19:19-21]

1 Királyok 19:19-21 19 Amikor elment onnan, rátalált Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántott. Tizenkét iga ökör volt előtte, ő maga a tizenkettediknél volt. Amikor Illés elment mellette, rádobta a palástját. 20 Akkor ő otthagyta az ökröket, Illés után futott, és ezt mondta: Hadd csókoljam meg apámat és anyámat, azután követlek! Ő azt felelte: Menj, de térj vissza, mert valamit tettem veled. 21 Elizeus otthagyta őt, de aztán vette az egyik pár ökröt, levágta, és az ökrök szerszámánál megfőzte a húst, odaadta a népnek, és ettek. Ő pedig elindult, követte Illést, és szolgálatába állt.

Continue reading

1 Királyok 18:1 & 41-46 1 Hosszú idő múlva, a harmadik esztendőben, így szólt az ÚR igéje Illéshez: Menj, jelenj meg Ahábnál, mert esőt akarok adni a földre! 41 Ezután Illés ezt mondta Ahábnak: Menj föl, egyél, és igyál, mert eső zúgása hallatszik. 42 Aháb fölment, hogy egyék és igyék. Illés pedig fölment a Karmel tetejére, a földre kuporodott, és arcát a térdei közé hajtotta. 43 Így szólt a szolgájához: Menj föl, és tekints a tenger felé! Az fölment, és arra tekintett, majd ezt mondta: Nincs ott semmi. Illés ezt mondta: Menj vissza hétszer! 44 Hetedszerre ezt mondta a szolga:...

Continue reading