Lukács 2:25-35

Lukács 2:25-35

25 Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.

26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.

27 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak,

28 akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta:

29 „Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel,

30 mert meglátták szemeim üdvösségedet,

31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára,

32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek.”

33 Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon,

34 Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: „Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak,

35 – a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.”