János 13:1-17

1 A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.

2 És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt,

3 Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy:

4 felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát;

5 azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.

6 Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: „Uram, te mosod meg az én lábamat?”

7 Jézus így válaszolt neki: „Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted.”

8 Péter így szólt hozzá: „Az én lábamat nem mosod meg soha.” Jézus így válaszolt neki: „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.”

9 Simon Péter erre ezt mondta neki: „Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!”

10 Jézus így szólt hozzá: „Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.”

11 Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”

12 Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: „Értitek, hogy mit tettem veletek?

13 Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok.

14 Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.

15 Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.

16 Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte.

17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.