Január 17-én tartottuk gyülekezetünk közgyűlését, ahol a tagdíjak meghatározása mellett szóba került a tagság nyilvántartása is. Ez nem egyszerű feladat, hisz sokszor nem kapunk értesítést a lakcímváltozásokról, több esetben a halálhírről sem. Egy-egy postai levél visszaérkezésekor minden esetben tisztázni kell, hogy az illető elköltözött, visszament Magyarországra, vagy netalán meghalt. Amennyiben a telefonkönyvben új cím szerepel, úgy ezt a címlistában javítottuk. A többi esetben bizony sokkal nehezebb kikutatni, hogy mi történt egy-egy tagunkkal. A közgyűlés elhatározta, hogy a jelenlegi listát több részre osztva megpróbáljuk telefonon elérni tagjainkat és aktualizáljuk adataikat.
Január 24-én ismét sor került a Grossmünster, a valdens és a német evangélikus gyülekezettel közösen tartott istentiszteletre. Dr. Michna Krisztina a valdens gyülekezet lelkészével megosztva hirdette Isten igéjét Márk 2,1-12 alapján. Ugyancsak az ünnepi istentisztelet keretében Christoph Sigrist a 121. zsoltár szavaival köszöntötte lelkészünket, Isten áldását kérve további munkájára, majd a Grossmünster templom egy tetőcserepét adta át neki emlékül.
Az istentiszteleten részt vett a svájci református segély-szervezet, a HEKS (Hilfswerk der Evangelischen Kirchen der Schweiz) is, amely január 23-án tartotta Zürichben Kelet-európai konferenciáját. A konferencia egyik előadóját, Fazekas László felvidéki magyar refor-mátus püspököt Gottfried Locher, az SEK (Schweizerischer Evangelischer Kirchenbund) elnöke köszöntötte és mutatta be. A HEKS élére is új igazgató került az idén Andreas Kessler személyében. Reméljük, hogy az eddigi jó magyar kapcsolatok az ő vezetése alatt is megmaradnak.
Március 13-án, a Neumünster templomban tartottunk ökumenikus istentiszteletet dr. Michna Krisztina és Vizauer Ferenc szolgálatával. Az istentiszteletet követően ünnepi műsorral emlékeztünk az 1948-as szabadságharcra. Az ünnepség díszszónoka dr. Marinovich Endre volt, Antall József egykori munkatársa és tisztelője. A Golarits István ökumenikus kórus mind az istentiszteleten, mind az ünnepi műsoron fellépett Domján Réka vezénylete alatt. Köszönjük értékes hozzájárulásukat.
Orbán Viktor március 15-i üzenetét Nagy István berni nagykövetünk kedves felesége tolmácsolta a jelenlévőknek.
Április 24: Az istentiszteleten dr. Michna Krisztina és Tolnay István, a Nagykároly – Kertváros lelkésze együtt szolgált. A lelkészcsalád meghívását B.Szabó Péter, a svájci magyar szervezetek nevében kezdeményezte. Nagy elismeréssel tartozunk neki az óriási feladat vállalásáért. A nagykárolyi gyülekezet egy új Calvin-központ építésébe kezdett, amiben a templom is helyet kap. Az anyagiak hiánya miatt a munkálatok akadoztak, így a presbitérium úgy döntött, hogy nyugati gyűjtőkörútra küldi lelkészüket. Bázel után Zürichben tartottunk is-tentiszteletet, ahol a perselypénzt az épülő templom részére ajánlottuk fel. Az istentiszteleten nem voltunk túl sokan, mégis 800 frankot tudtunk átadni. Köszönjük testvéreink szolidaritását, segíteni akarását! Reméljük, hogy a nagykárolyi gyülekezet eltökéltsége nemsokára a magyarországi és romániai pályázatok elbírálásánál is több megértésre talál.
Május 15, pünkösd: „Erőt kaptok, amikor eljön hoz-zátok a Szentlélek és tanúim lesztek a Föld végső hatá-ráig.” (ApCsel 1,8) Hálaadással adjuk hírül, hogy pünkösdi istentiszteletünkön beiktattuk presbiteri tisztébe Szántó András testvérünket, aki az igehirdetés után életútjáról mesélt röviden, majd bizonyságot tett arról, hogy miért is vállalja ezt a megbízatást. A gyülekezet valamennyi jelenlévő tagja örömmel fogadta őt, majd Isten áldását kértük szolgálatára. Az istentisztelettel párhuzamosan Frohner Mercédesz tartott gyermek-istentiszteletet, s az alkalom végén valamennyien részt vettünk a szeretetvendégségen, melyet Bíró Klára szervezett, és rajta kívül sokan gondoskodtak még finom falatokról. Hálásak vagyunk Istennek az erőért és a gyarapodásért, hiszen mintegy 60-an lehettünk jelen ezen a szép tavaszi napon. Az Ő Lelkével betelve indulunk újra útnak, hogy tanúi lehessünk mindazok között, akikhez elvezet minket.
Az alábbiakban Szántó András megható vallomása:
„1959-ben születtem Budapesten. Ott is szereztem gépgyártástechnológusi diplomámat. 30 évesen kerültem egyéni munkavállalóként Németországba. Először egy észak-bajorországi kisvárosban dolgoztam, majd 1997-ben egy müncheni gépipari szoftvereket fejlesztő cég alkalmazott. A Müncheni Magyar nyelvű Református Gyülekezet tagjaként eleinte a gyülekezeti újság szerkesztésében segédkeztem, 2003-tól pedig presbiternek is megválasztottak. 2011-ben költöztem Zürichbe, miután házasságot kötöttem Molnár Tecával. Vele együtt több zürichi magyar közösség munkájában is aktívan részt vállalunk.
Ez volt az egyik oka annak, amiért eleinte nemet mondtam – holott többször is kedvesen megkerestek, hogy legyek Zürichben is a presbitérium tagja. De könnyű volt más kifogásokat is találnom. A megtisztelő felkérések persze mindig megérintettek, és jónéhány álmatlan éjszakát is okoztak nekem. Egyik ilyen éjszakán jutottak eszembe édesanyám szavai, amikor a müncheni presbiteri felkérésem után tanácsát kértem. „Fiam, tegyél meg minden tőled telhetőt a gyülekezetért!“ – mondta akkor nekem. Másnaptól már nem a kifogásokat kerestem, hanem az igeneket: mit tudnék tenni a Zürichi Magyar Protestáns gyülekezetért?
Ezúton is szeretném megköszönni a gyülekezet belém vetett bizalmát és ígérem, hogy minden igyekezetemmel gyülekezetünk építésén, gazdagodásáért fogok dolgozni.”