“Emberhalász leszel.” [Lukács 5:1-11]

Lukács 5:1-11

1 Amikor egyszer a sokaság hozzá tódult, és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret-tó partján állt.

2 Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták.

3 Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot.

4 Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: “Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!”

5 Simon így felelt: “Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.”

6 S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik;

7 ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek.

8 Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: “Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!”

9 A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és azokat, akik vele voltak és segítettek;

10 de ugyanígy Jakabot és Jánost, a Zebedeus fiait is, akik társai voltak Simonnak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: “Ne félj, ezen túl emberhalász leszel!”

11 Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.

Új hozzászólás